FAJTATÖRTÉNET

Megpróbálok néhány dolgot tisztázni. A John Russell tiszteletes sztoriját talán már mindenki ismeri, aki legalább már odáig eljutott, hogy megtalált minket, tehát érdeklődik a fajta iránt. Azonban azt nem nagyon értik legtöbben miért van az, hogy teljesen különböző típusú kutyákat értenek egyazon fajtanév alatt. És itt nem csak a szőrtípusról, vagy a lábak hosszáról van szó.

Teljesen különböző kutyák köszönnek vissza az ismert tápcsaládok csomagolásairól, kutyás magazinok kiállítási tudósításaiból, az amerikai filmekből, valamint - és ez a lényeg - valami teljesen mást látni itthon jack russell terrer fajtanév alatt.

Nem szeretnék senkit megbántani, csak szeretném leírni, hogyan látom én a fajta valódi történetét, elsősorban a fajtaregisztrálási és a törzskönyvezési anomáliák szempontjából.

A fajta névét az 1800-as években Angliában élt John (Jack) Russellről kapta, aki - mint elismert terrierszakértő és szenvedélyes vadász - foxterrierekből és más terrierekből kialakított egy tenyészállományt, kimondottan vadászati célra. A harmincas évektől a Russell kutyáihoz hasonló terriereket nevezték tenyésztőjük után jack russell terriereknek, melyek azonban még nagyon különböző megjelenésű, csak vadászati szempontból szelektált úgynevezett "working" terrierek voltak.

A mai értelemben vett jack russell terrier kialakulása és szisztematikus tenyésztése nem Angliához, hanem Ausztráliához kötődik. Az 1950-es évektől Ausztráliában néhány lelkes tenyésztő munkájának eredményeképpen egy jack russell terrier néven regisztrált, egységes anatómiai felépítéssel rendelkező típus kezdett kialakulni.

A jack igen kis idő alatt rendkívüli módon népszerű lett Ausztráliában mint társ, show kutya és vadászkutya egyaránt.

Európában még sokáig nem törzskönyvezték a fajtát. Az FCI csak 1990-ben regisztrálta parson jack russell terrier néven, ezzel az angol, még regisztrálatlan kutyák törzskönyvezése is megindult. Ezek a kutyák azonban méretben, testalkatban továbbra is különbségeket mutattak, ráadásul különböztek a jack russell terrier néven regisztrált ausztrál fajtától is.

Az FCI 2000-ben választotta szét az anyaországban (Anglia) tenyésztett egyedeket parson russell terrier néven az Ausztráliában kialakult fajtától (jack russell terrier). Sajnos azonban az európai állományból a rövidebb lábú egyedeket (mivel ez lett a legfontosabb szétválasztási szempont) automatikusan jack russell terrierként törzskönyvezték tovább, pedig ezek az egyedek az Ausztráliában kialakult fajtától merőben más típust képviselnek küllemben és karakterben egyaránt. Hazánkba is ezekből a "munka típusú" kutyákból kerültek be az első jack russellek, a hazai állományban a mai napig ez a típus a meghatározó.

Az utóbbi évek FCI kiállításain kiemelkedő eredményeket elért tenyésztők kutyái azonban már kivétel nélkül az ausztrál vérvonalakat képviselik.

(Amerikában a jack russell terrier külön standard alapján tenyésztett, tulajdonképpen mindkettő típustól különböző, de a parson russellhez közelebb álló fajta.)

A fajta tulajdonságait a standardban rögzítik, ami letölthető az FCI hivatalos honlapjáról.

Az adathalmaz ma már több szakkönyvben magyarul is olvasható, én saját válogatásom szerint csak a legfontosabbakat emelem ki:

Élénk, éber, bátor terrier, átható, intelligens kisugárzással.

Marmagasság: 25cm-30cm, súly: 5-6 kg.

A hát egyenes. A kutya hossza, meghaladja a marmagasságot. A törzs mélysége egyenlő arányban van a martól a mellkas alsó része és a mellső lábak a könyöktől a talajig mért hosszával. (A mellcsont a talaj és a mar között helyezkedik el.) A mellkas kerülete a könyök mögött mérve 40-43 cm. (Mindenképpen meg kell mérni!)

Fogazat jól fejlett, mindig teljes, ollós záródású.

A fang hossza a stoptól az orrig rövidebb, mint a stop és a nyakszirtcsont távolsága. Orrtükör fekete. Szemek kicsik, mandulavágásúak, nem előredülledők.

A végtagok egyenesek, úgy elölről, mint hátulról nézve. A mancs kerek, kemény.

Mozgása egyenes vonalú, szabad és rugalmas. A végtagoknak mozgás közben is párhuzamosan kell futniuk.

A szőrzet lehet sima, vagy szálkás, az átmeneti szőrtípus megnevezése: "tört". Egyes országokban (pl. Észak-Amerikában) a sima szőrváltozat az elterjedtebb. A vezető ausztrál kennelek, illetve a belőlük építkező észak-európai kennelek kutyái között azonban csak igen ritkán találunk sima szőrűt.

A fehér színnek uralkodnia kell. A fekete vagy cserszínű jegyekkel a fejen mindenképpen rendelkeznie kell.